Iskolás

iskola,

Bőbeszédű – ez zavaró

A kisiskoláskorban itt az ideje már annak, hogy a bőbeszédű, „logomán” gyermekeket elkezdjük leszoktatni az üres, fölösleges beszédről.

Ez ugyanis nagyon zavaró a közösségben.

Bőbeszédűség  csökkentése: SZÜKSÉGES-NEM SZÜKSÉGES kategóriák kiépítése.

Általában: le kell a felnőttnek „vadásznia” mikor helyénvaló a gyermek kommunikációja és mikor csak töltelék a duma.

1.lépés. biztosítsd Őt afelől, hogy amit mondott az helyénvaló és okos megjegyzés, talán szüksége is van arra, hogy kimondja, de most mondja el ismét, de suttogva, szinte csak önmaga hallja meg.

2. lépés: kezdd el Neki tanítani, hogy amit elmondott arról döntse el utólag, hogy szükséges vagy nem szükséges kihangosítania. Elmagyarázzuk: amit én is hallok, látok, aminek én is a részese vagyok ugyanúgy, mint Te azt fölösleges elmondanod, kihangosítanod. Amennyiben utólag képes meghatározni, hogy szükséges vagy nem szükséges az elmondása, akkor jutalmazd. (dicséret, ölelés, gyűjtött zseton, kérés, stb)

3. lépés: mielőtt belekezdene a mondanivalójába, Te előzd meg és kérd meg mérlegelje szükséges vagy nem szükséges kihangosítania, döntse el!

4. lépés: a helyzet/feladat megkezdése előtt hívjuk fel a gyermek figyelmét: néma munkát várunk el. Beszéljünk Neki a jutalomról és a szankcióról is, amit megszerezhet ha teljesíti/nem teljesíti.

5. lépés: kérjük meg, hogy Ő is vadássza le a családban ha valaki fölösleges, nem szükséges vagy szükséges inforól beszél. Jutalmazzuk a jó eredményt.

Próbáld ki! Légy kitartó felnőtt! Ennek már működnie kell.